Visegrád
Visegrád nevének hallatán két szó biztos, hogy mindenkinek az eszébe jut: Duna-kanyar és Fellegvár. Nagyrészt ezeknek köszönhető, hogy igen kedvelt a turisták körében. A történelem folyamán is több uralkodó választotta lak- és találkozóhelyül ezt a várost.
A városkapunál IV. Béla (szobra) fogad minket. Ő volt az, aki a tatárjárás után felépítette a hegy tetején lévő várat.
A szobor mellett elsétálva megérkeztünk a kikötőhöz, ahol egy kirándulóhajó várt az utasaira, akiket épp akkor kísértek ki a közelben lévő Reneszánsz Étteremből hangos dobpergéssel kísérve. Ahogy a neve is mutatja, az étteremben korabeli ruhákba öltözött felszolgálók cseréptálakon tálalt ételekkel kínálják a vendégeket.
Az étterem melletti Görgey lépcsőn, majd a Salamontorony utcán sétálva feljuthatunk az alsóvár lakótornyához, amely a Salamon-torony nevet kapta.
Salamont már 5 évesen magyar királlyá koronázták, de ténylegesen 7 évvel később tudta csak német segítséggel megszerezni a hatalmat pár évre. I. László (vagyis Szent László) sokallta Salamon fondorkodásait, ezért bezáratta a visegrádi várba, pontosabban a Salamon-toronyba.
No, ez azért nem teljesen igaz… mivel Salamon nem itt, hanem egy fentebb elhelyezkedő őrtoronyban raboskodott. De annak ma már csak a romjai láthatóak. Érthető, hogy nem lehetett a mostani épületben, hiszen ezt a 13. században építették, Salamon pedig a 11. században élt.
Tehát, a visegrádi Salamon-toronynak, bár róla van elnevezve, de valójában semmi köze Salamonhoz…
Bizonyára hallottátok már azt a mondást, hogy: Fénylik, mint Salamon töke...
Nem-nem, nem az egykori király nemesebbik szervére kell gondolni:)
Salamont miután bezárták a toronyba, minden ablakot és ajtót befalaztak. Egy rendelet szerint az őröknek töklámpásokkal kellett megvilágítaniuk a tornyot, hogy tudják, hogy a rab bent van. A töklámpások világítottak, így aki messziről látta őket, tudta, hogy az egykori király még a torony fogságában van. Innen jön, hogy fénylik, mint Salamon töke...
Érdekesség még az is, hogy pont abban az évben engedték szabadon, amikor Istvánt szentté avatták. Erről egy legenda szól, mely szerint az exhumálás során nem tudták egyszerűen felemelni István koporsójának fedelét. Egy apáca megjósolta, hogy csak abban az esetben mozdíthatják el a kőfedelet a sírról, ha előtte Salamon amnesztiát kap. Ami meg is történt, és állítólag a horvátországi Pula városban halt meg.
Vlad Tepes, alias Drakula azonban „élvezhette” a lakótorony vendégszeretetét. Amikor Mátyás király megtudta, hogy Tepes a török szultánnak is felajánlotta szolgálatait, a vajdát elfogatta és ebben a toronyban őriztette.
A tornyot elhagyva egy túraútvonalon keresztül közelíthető meg a Fellegvár. Persze a lustábbak (mint mi) autóval is feljuthatnak másik úton.
A vár és a körülötte kialakult település az Anjou-királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. Királyi székhellyé Károly Róbert tette, és ide került a Szent Korona is. Utána itt őrizték több évszázadon át.
Volt egy kis krimi a koronával kapcsolatban, V. László anyja ugyanis ellopatta innen a komornájával. Erre a koronarablásra kitérnék pár mondat erejéig. Nem untatok senkit évszámokkal és fölösleges nevekkel, de talán hozzám hasonlóan ti is érdekesnek találjátok majd.
Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idején történt. Mivel Zsigmondnak nem volt fiúörököse, így leányát, Erzsébetet összeházasította Habsburg Alberttel, így halála után veje foglalta el a trónt. Egyébként ez volt az első eset, amikor a korona Habsburg kézbe (pontosabban fejre) került. Túl sokáig nem uralkodott, alig 2 év múlva meghalt. Felesége, Erzsébet várandós állapotban maradt itt. Tehát elvileg az utódlás meg lett volna oldva… feltéve, ha fia születik. De a királyi trón betöltésével nem várhattak olyan sokáig, a magyar rendek az országgyűlésen úgy döntöttek, hogy a lengyel Jagelló Ulászlót hívják meg királynak. Erzsébet viszont születendő gyermekének szánta a koronát. A magyar nemesség hallani sem akart erről, ezért Erzsébet beleegyezett abba, hogy feleségül menjen Ulászlóhoz, hogy továbbra is királynéként uralkodhasson. Ulászlót megválasztották magyar királlyá és megígérte, hogy feleségül veszi Erzsébetet. De ő továbbra is azon törte magát, hogy fia lehessen az ország egyedüli törvényes uralkodója. Megkérte udvarhölgyét, hogy lopja el számára a Visegrádon őrzött Szent Koronát. A Koronát rendkívül gondosan őrizték, de a komornának és egy ismeretlen segítőjének sikerült megszerezni és kisétálni vele Visegrádról. Következő feladatuk az volt, hogy Komáromba, Erzsébet királyné rezidenciájába juttassák. A Dunán történő átkelés alatt kis híján tragédia történt, ugyanis a szekér alatt beszakadt a jég. Minden holmi a vízbe szóródott, kivéve a Korona! Épségben megérkeztek Komáromba, éppen akkor, amikor megszületett a várva várt trónörökös, V. László. Úgy gondolták, hogy isten volt segítségükre az úton, mert ő is úgy akarta, hogy a koronát az igazi örökös viselje.
A királyné visszavonta korábbi házassági beleegyezését és ragaszkodott hozzá, hogy a trón a fiát illeti. De a nemesség kitartott korábbi álláspontja mellett, szerintük egy országot nem irányíthat sem nő, sem csecsemő, továbbra is Ulászlót akarták uralkodónak.
Ekkor Erzsébet újabb merész lépésre szánta el magát. Fogta a koronát és pár hónapos gyermekét, és Székesfehérvárott királlyá koronáztatta. A koronázási ceremónia jogilag teljesen szabályosan történt. Így esett, hogy Magyarországnak két királya volt.
Ezután, hogy elkerülje az Ulászlóval történő összecsapást, Erzsébet királyné fiával és híveivel Győrbe tette át a székhelyét. A Szent Koronát a király bölcsőjében szalma közé rejtették el az utazás idejére. Egy idő múlva a királyné jövedelmei azonban nagy mértékben csökkentek, ezért a Koronát elzálogosította.
Mátyásnak 25 évvel később sikerült visszaszereznie óriási áron, 80 ezer aranyért.
Utána ismét Visegrádon őrizték, egészen a török megszállásig, amikor Szulejmán szultán katonái megtalálták, és a szultán Budára küldte Szapolyai Jánosnak.
Megemlítendő még, hogy a várban zajlott a híres visegrádi királytalálkozó, Károly Róbert valamint a cseh és lengyel király részvételével. A várban található panoptikum épp ennek a találkozónak a vacsora jelenetét dolgozza fel, bemutatva a korábbi viseleteket és étkezési szokásokat.
No, ha már felmentünk és megnéztük a várat, nincs más dolgunk, mint lefele is nézni onnan. Páratlan panoráma tárul elénk. A zöldellő hegyekkel körülvett Duna kanyarulata csodaszép látvány!
A királyi palota területén már Károly Róbert idején is állt ház (itt kísérelt meg merényletet Zách Felicián a királyi család ellen), de komoly palotává I. (Nagy) Lajos fejlesztette.
Luxemburgi Zsigmond is alakított rajta, de igazi fénykorát Mátyás idejében élte.
A palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút. A kútszobor, Herkules és a lernai hydra küzdelmét ábrázolja, ahol Herkules alakja a hadvezér királyra utal. A kút vízsugarai az állat torkaiból szökkentek ki.
A palotában a mása tekinthető meg, az eredeti kút maradványa a múzeumban van kiállítva. Ha most előkapsz egy 1000 Ft-os bankjegyet, láthatod, hogy ez a kút díszeleg a hátoldalán.
Bár ez a leghíresebb kút, de annak idején több is megtalálható volt a palotában. Volt olyan pompás szökőkút is, amelyből ünnepségek alkalmával fehér és vörösbor folyt a vendégek legnagyobb ámulatára és örömére.
A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok a középkori Visegrád hangulatát, Károly Róbert és Nagy Lajos királyok uralkodásának idejét eleveníti fel lovagi tornákkal, mesterség-bemutatókkal, előadásokkal és középkori vásári forgataggal.
Érdemes sétálgatni a Duna parton, és bárhol felnézünk, mindenhonnan látni lehet a Fellegvárat. Számomra ilyen az igazi vár. Magasan, büszkén áll egy hegy csúcsán, és rajta tartja „szemét” az egész városon.
|