Bled
Bledről már sok fotót láttam, és nagyon vártam, hogy élőben is megnézhessem. A köd egy kicsit rontott a látványon, de a hangulatba már nem hagytuk beleszólni.
A Bledi tó a bohinji gleccser visszahúzódásakor jött létre. A tó közepén van egy apró sziget, melyet szinte teljesen benőtt a növényzet.
A szigetre pletnával lehet eljutni, ami a gondolához hasonló két evezős vízi jármű.
A sziget közepén a Mária Mennybemenetele (Nagyboldogasszony) templom magasodik.
A templomhoz 99 kőlépcső vezet fel, a lépcsősor bal oldalán áll a Szűz Máriának szentelt kis kápolna.
A templom előtt pedig Mária Magdaléna szobra helyezkedik el, ami kissé érdekes, mivel a templom évszázadokon át a zarándokutak célpontja volt, Mária Magdaléna pedig a legősibb foglalkozást űzte.
A legenda szerint élt a bledi várban egy fiatal özvegyasszony, akinek férjét kalózok ölték meg és holttestét a tóba dobták. Az özvegy összegyűjtötte minden ezüstjét és aranyát, hogy egy kis harangocskát öntessen belőle a sziget kápolnájába, a férje emlékére. Sajnos a harang nem érkezett meg a szigetre, egy óriási vihar elsüllyesztette a csónakot a haranggal és a csónakosokkal együtt. Sötét éjszakákon néha még ma is hallani az elsüllyedt harang hangját a mélyből.
Az özvegy eladta az egész vagyonát, a bevételt pedig egy új templom építésére ajánlotta, ő pedig elvonult egy római kolostorba. Halála után a pápa meghallotta a róla szóló történeteket, és hallott jócselekedeteiről is. Egy új harangot készítetett emlékére és elküldte a bledi szigetre. A legenda szerint, aki háromszor megszólaltatja ezt a harangot, annak teljesül a kívánsága.
Természetesen mi is megkongattuk a harangot. Kicsi lányom nagyon félt a vízi úttól, ezért amikor visszatértünk a szigetről és kiszállt a partra, közölte, hogy az ő kívánsága már teljesült is. Megkérdeztem, hogy mit kívánt, mire azt felelte, hogy azt, hogy épségben visszaérjünk:)
Utána a közeli Park Hotelben megkóstoltuk a híres-nevezetes bledi krémest. Akkora reklámot csapott neki az idegenvezetőnk, hogy nem voltunk képesek kihagyni. Hát, mit mondjak? Finom volt, de nem becsülöm alá a többi krémest sem.
Következő célpontunk a bledi vár volt, ami a tópart 100 m magas meredek sziklaormára épült.
A várat több, mint ezer évvel ezelőtt II. Henrik német császár adományozta a brixeni püspöknek. A püspök sosem élt Bled-ben, csak nagy ritkán látogatott el oda, ezért úgy döntött, hogy inkább bérbe adja. Az első bérlő Konrad von Kreigh volt, és a kastélyt még közel 200 évig a Kreigh család bérelte. A Kreigh grófok zsarnokoskodása miatt 1515-ben parasztlázadás tört ki, a grófot elkergették, a várat lerombolták.
Az új bérlők, Turjak grófjai építették újjá. Azonban ők a protestantizmus hívei lettek, így hosszú évekig tartó harcok után sikerült csak a püspöknek visszakapni a bledi grófságot. Az eredeti várból csak egy bástya és néhány faldarab maradt meg.
A várból csodálatos kilátás nyílik a tóra, a benne lévő kis szigetre és a hegyekkel körülölelt környékre. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy képeslapra kívánkozó. De sajnos az én ködben készült fotóim nem tudják visszaadni azt a lenyűgöző látványt.
Forrás: saját képek
|