Sligo és környéke

Az ír időjárás ismeretében felszerelkeztem esőkabáttal, esernyővel, rendületlenül hurcoltam magammal mindenhova, aminek az lett az eredménye, hogy az egy hét alatt egyszer sem kellett elővenni.

Azokon a napokon, amikor nem terveztünk nagyobb kirándulást, csak a környéken nézelődtünk. Természetesen az óceán nem maradhatott ki egyik napról sem. Mindig más helyre mentünk. Így láttunk homokos partot, sziklás partot, voltunk apálykor és dagálykor, láttunk csendes, halkan ringatózó hullámokat és láttuk a bevadult óceánt, amikor a hullámok óriási erővel csapódtak a kövekhez.

Bementünk Sligoba, szétnéztünk a városban, majd a tónál hattyúkat etettünk. Nagyon aranyosak voltak a kishattyúk, akik szürke ruházatukban úsztak szüleik után.

Elmentünk a Glencar vízeséshez is, ami nagyon szép zöld környezetben van. A hegyről nagy erővel zúdul le a víz, majd egy kis patakban folytatódik.

A Nobel díjas ír költő, Yeats élete nagy részét ezen a vidéken töltötte, és itt is temették el Drumcliffe-ben. A temetőben megtekintettük a sírját.
Bementünk a temetőben lévő templomba, és egy teaházba, ami érdekes módon szintén a temetőben van. A templom létrehozása a Lissadell család nevéhez kötődik, később megnéztük a környéken lévő Lissadell házat is.

Az út mentén, a hegyeken, bármerre is jártunk, mindenhol birkák és tehenek voltak. Néha lovat is lehetett látni. A házak gyönyörűek, körülöttük alacsony, legtöbbször kőből kirakott kerítések vannak, ami inkább csak dísz, mint idegenek elleni védelem. Az utak szuperek, és tisztaság volt bármerre jártunk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés