Újra Velencében

2009-ben az olasz tengerparton nyaraltunk, és úgy gondoltam, hogy Velence semmiképpen sem hagyható ki. Két éve már jártam ott, és már akkor elhatároztam, hogy egyszer még vissza kell mennem.

Akkor hajóval közelítettük meg a várost, most autóval mentünk. Egy kicsit izgultam, hogy könnyen fog-e menni a parkolás, de minden ment simán. A Piazzale Roma-n a San Marco parkolóház 5. emeletére kaptam helyet. Meglepődtem, hogy a kocsi kulcsot is ott kellett hagyni az autóban. Értettem a lényegét, de azért furcsa volt, mivel ilyennel még nem találkoztam. A parkolás egyébként 12 órára 24 euróba kerül, 24 órára pedig 36 euro. Távozáskor kell fizetni a parkolóház bejáratánál lévő helyiségben.

Parkolás után irány a város! Ahhoz, hogy a főbb nevezetességekhez menjünk át kellett gyalogolni a városon. Ennek az volt az előnye, hogy megismerhettük Velencét a másik oldaláról is. A hátránya viszont az, hogy ez kb. 5 km gyaloglást jelentett összesen. De mivel minden utcán és minden hídon megálltunk gyönyörködni, így nem vettük észre, hogy fáradnánk. Vízibusszal is el lehet jutni a Szent Márk térre, gyönyörködni való úgy is lenne, de annyira tömve voltak, hogy mégis inkább a sétát választottuk.

Eleinte számolgattuk, hogy hány hídon mentünk már át, aztán a sok nézelődéstől megfeledkeztünk róla. A több, mint 400 hídból jó pár az utunkba került.

Eltévedni lehetetlen, szinte minden utcán ki van írva, hogy merre kell továbbhaladni a Rialto hídhoz, vagy a Szent Márk térre.

A Rialto-n tömeg, mint mindig. Persze ez nem gond, egy kis türelem és mindenki odajuthat a széléhez és kedvére fotózhat.

A Szent Márk Bazilikánál több méteres sor, a téren rengeteg ember és iszonyatos hőség. De mintha ez senkit nem érdekelt volna, olyan nyugisan várakoztak, sétálgattak, etették a galambokat.

A Sóhajok hídja felújítás alatt áll, teljesen körbe van plakátozva. A látványt kicsit rombolja, de hát ilyenre is sort kell keríteni időnként.

A harangtoronyba megint felmentünk, hogy felülről láthassuk a környéket.

A látvány ismét lenyűgözött.

Akkoriban majdnem az infarktust hozta ránk, amikor a fejünk felett megszólalt a harang, most szándékosan maradtunk fent, hogy ismét ilyen közelről hallhassuk a déli harangszót.

A visszaúton egy kicsit elkavarodtunk, mert a Piazzale Roma felirat ritkábban szerepel, de előbb-utóbb oda lehet jutni. A parkolóból kijövet az őr egy JÓ NAPOT-tal köszönt el tőlünk és már mehettünk is utunkra.

Hm, azt hiszem nem utoljára láttam Velencét….

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés