Luzern
Luzern Svájc egyik legszebb városa. Méltán tartják annak, hisz már az elhelyezkedése révén is adott minden lehetőség ahhoz, hogy a legszebb jelzővel illessék.
A festői szépségét biztosítja neki a várost körülvevő két hegy: a Pilatus és a Rigi. Egy monda szerint Poncius Pilátus lelke ott bolyong a szurdokok között, ezért a középkorban a Pilatus hegyet még megközelíteni sem volt szabad. A Rigi pedig a „hegyek királynőjeként” ismert, valamint arról, hogy ott építették Európa első hegyi vasútját.
Luzern a Vierwaldstatti-tó partján fekszik, a tóból kiinduló Reuss folyó szeli ketté. Mint sok más város esetében, itt is egyfajta határt jelöl a folyó az óváros és az újváros között.
A város jelképe és egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága a Kapellbrücke (Kápolnahíd), mely egy fedett fahíd. Ezt valószínűleg sokan látták már képeslapokon, csokipapírokon.
Önmagában is szép látvány, de a belső oromzatán lévő festmények még érdekesebbé teszik. A képek a svájci történelem fontos jeleneteit ábrázolják.
Több mint 600 évig gyalogolhattak át rajta az óváros és az újváros között, míg 1993-ban tűzvész áldozata lett, állítólag egy hajóról elhajított cigaretta miatt. A tűz elpusztította a híd és a festmények nagy részét. Gondosan restaurálták, de néhány középkori festmény menthetetlenül odaveszett.
A híd közepén található a nyolcszögletű víztorony, amely felváltva szolgált őrtoronyként, városi levéltárként, fogdaként és kínzókamraként.
Luzern másik nevezetessége az oroszlános emlékmű, vagy ahogy Mark Twain nevezte „A világ legszomorúbb kőszobra”, mellyel a svájci gárda hősi halottainak állítottak emléket. A gárdisták a párizsi Tüileriák kertjében lezajlott csatában vesztették életüket, miközben XVI. Lajos francia királyt és családját próbálták megvédeni a forradalmároktól. Egyik társuk éppen szabadságon volt, és amikor meghallotta a szomorú hírt, úgy döntött, hogy emléket állít elhunyt társainak.
Az emlékmű egy haldokló oroszlánt ábrázol, melyet egy sziklából faragtak ki. Gondosan, aprólékosan van kidolgozva. Az oroszlán arcvonásait látva szinte érezhető a szenvedése, lemondása, a szeme mintha sírna, kis tavat sírva maga alá.
Közvetlenül az emlékmű mellett található a Gleccserkert, mely sok érdekességet tartogat számunkra. Udvarán a jégkorszak idejéből származó képződményeket tekinthetünk meg, valamint láthatóak több méter mély üregek, amiket az olvadó jég hordalékai vájtak.
A Gleccserkert mellett berendezett múzeumban őskori leleteket, régi képeket, térképeket és a város makettjét láthatjuk.
Luzern másik fedett fahídja a Spreuerbrücke (Malomhíd), mely kisebb és kevésbé szép, mint a Kapellbrücke.
Ahhoz hasonlóan építették, csak ennek a falán komor, haláltáncot ábrázoló képek láthatóak.
Építésének célja az volt, hogy a városi malmot összekapcsolják a pékek negyedével, ezért szélesebbre csinálták, mert lovaskocsik is jártak rajta. Nagyobb „testvéréhez” hasonlóan ezt sem az eredeti valójában láthatjuk, ugyanis az eredeti hidat egy árvíz elsodorta, így újjá kellett építeni.
Luzern hangulatos templomai közül, kettő igazán említésre méltó: a Jezsuita templom és a Hofkirche. Természetesen ennek megtekintését sem hagytuk ki.
Aztán sétáltunk egyet az óváros utcáin, gyönyörködtünk a falfestményekkel díszített házakban.
Majd a Reuss folyó mentén visszamentünk a kikötőig, ahol hajóra szállva tettünk egy kellemes hajókirándulást, így érkezve vissza a Vierwaldstatti-tó másik csücskében lévő szálláshelyünkre.
Forrás: saját képek
|