A Colosseum megtekintése után irány a Trevi kút. Körülötte tömeg, de azért csak sikerült a közelébe férkőzni, és az érméket is beledobtuk, bízva abban, hogy valaha még visszajutunk oda. Nagyon szép, sőt csodálatos.
Elücsörögtünk egy ideig, és csak néztük, néztük. Elképzeltem, ahogy a Dolce Vitából ismert jelenetből a szép szőke főhősnő ott pancsol benne.
Utána (újabb futók között való átszaladgálás után) megérkeztünk a Spanyol lépcsőhöz.
Harmadik nap metróval elmentünk a Vatikánba. Mivel már előre elhatároztuk, hogy a Vatikán Múzeumot (idő hiányában) kihagyjuk, így egyből a Szent Péter székesegyházhoz mentünk.
Egy óra sorban állás! Mivel láttuk, hogy viszonylag gyorsan halad a sor, ezért bevállaltuk, meg én is kijelentettem, hogy nem mehetünk úgy haza, hogy nem nézzük meg.
Küldetés teljesítve! Erő összegyűjtve, indulás gyalog vissza!
Megnéztük kívülről az Angyalvárat,
utána elsétáltunk a Piazza Navona-ig. Állítólag ez Róma legszebb tere, és van is benne valami.
Bár én szeretem a tereket a maguk szépségében látni, itt mégsem hangolt le a rengeteg művész és étterem látványa. Valahogy hangulatot adott az egésznek.
Utána a Pantheon következett. Sajna épp felújították, úgyhogy nem lehetett a maga valójában látni.
Be is mentünk, mert kiváncsi voltam, hogy hogyan oldották meg azt a bizonyos tetőt. És tényleg nincs neki! Vagyis van, de fent a közepén van egy nagy lyuk.
Kétszeri pihenős megállással visszasétáltunk az állomáshoz. 6 km volt, el is fáradtunk rendesen. Egy óra sorban állás az állomáson, mire megvettem a vonatjegyet és irány a reptér.
Sokkal több is belefért volna a 3 napba, ha nem szóltak volna közbe ezek az előre nem tervezett tényezők. De a Trevi kútba dobott érme majd gondoskodni fog róla, hogy legyen alkalmunk még megnézni azokat is, amik kimaradtak:)